Körbe ér
Körbe érve.
Körték krémje fémje megedzette.
Sáskáitok ássátok ki, lássatok át a tokon, átkozódjatok konok monoton a
múlton, ami múlt múlt...hát el-múlt s nem is volt tán, vesd a tűzbe,
bűze hadd járja át minden porcikádat.
Elszállva, magatok ámítva
elmerengve sosem ott, ahol kellene, hát itt, mert mindig csak most van -
elúszik, hogy elmúlt, s beletörik a kulcs a zárba... mert a kísértet
hangjai - veletek menetel, mindig van számára tér. Egy kis ropogtatni
való, hogy ne unatkozzunk.
A múlt lehet a mankó, lehet később a dallam színezete, de ritmusát a jelen adja. S az élet ritmus. Mi adjuk hozzá a többit.
L.O.V.E
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése