Szaladni bele a ködös végtelenbe, érezve a súlyát,
Látni a tiszta pontot, a fényt, mely türelmesen vár,
egy helyben, masszívan és mindennél biztosabban.
Alázatos mozdulattal suhintva a teret, bekopogtatsz
a Föld ajtaján. Kérdések zuhataga jön, de nem várnak választ,
inkább csak a Hitetlenség Gyermekei, kik éreklődve kérdeznek.
Belezuhanás, és estedben repülsz.
Belül már tudod, és mosolyogsz tovább
a természetesség fotelében.
Feszül, pattan, kivirágzik, és kitárul,
Többé nincs lényegtelen, értelmetlen és befásult a múlt, mert
tudod, ez itt már a színtiszta Itt és Most, az örökké tartó pehelykönnyű jelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése